Fear the monkey

Így első hétvégén nem akartunk tök fáradtan belevágni valami nagy túrába, úgyhogy csak itt maradtunk a környéken. Szombaton azért kimentünk a városból, hogy lássunk valami zöldet is. Elmentünk a Templer Parkba, ami egy kedvelt családi piknikező hely kb. 20 km-re a várostól. Marha jól néz ki: vízesések futnak le a hegy oldalában, és 3-4 helyen kis teraszok törik meg a lejtőt, ahol tavacskákban összegyűlik a víz, ott lehet lubickolni a természetes medencékben, és dögönyöztetni a hátad a lezúduló vízzel. Mi fürdőcuccot nem vittünk, ami végül is nem is baj, mert mivel mi voltunk ott egyedüli fehérek, és tuti mindenki minket nézett volna. Inkább csak sétálgattunk egy kicsit a kiépített ösvényeken, meg fényképezgettük a parkban lebzselő majomcsordákat.

Mint kiderült, az itteni makákók legkevésbé sem tartoznak Isten kedves és barátságos báránykái közé, hanem agresszív kis bunkók. Azt általában elmondják az útikönyvek, hogy az ilyen majmos helyeken vigyázni kell, mert a majmok ellophatják az érdekesnek tűnő dolgokat, de arról nem volt szó, hogy meg is akarnak támadni érte. Amikor leértünk a hegyről, gyermeki örömmel láttam neki a parkolóban vett dinnyeszeletem elfogyasztásának, amikor szembejött egy majom, és elkezdte fixírozni a dinnyémet. Meredten nézte, aztán elindult felém, én odatoppantottam felé egy finom nőieset, amivel meglepő módon nem sikerült elijeszteni, úgyhogy mielőtt lecsapott volna rám, szégyenszemre megfutamodtam, és odadobtam neki a dinnyémet. Megalázó vereség volt. A majom jóllakott, a malájok kiröhögtek.

Kicsit javított a lelki világomon, hogy utána átmentünk a Batu Caves-hez, egy hindu szent helyre, ahol szintén rengeteg majom volt, és szemtanúja lehettem, hogy nemcsak engem terrorizálnak a kis szemetek. Egy kislány épp jégkrémet evett, amikor egy majom elkezdte fenyíteni, hogy elvehesse tőle. A gyerek bőgve odaszaladt az anyukájához, úgyhogy ideiglenesen megúszta a dolgot, de egy perccel később már újra hallottuk a sírását, és láttuk, hogy kicsit odébb a korláton a majom vígan majszolja a kislány jégkrémét. Dögök!

Jön, jön, újra itt… Még hosszabb, még izgalmasabb, eddig nem látott részekkel

Múlt héten ismét visszatértünk Kuala Lumpurba eléggé vegyes érzelmekkel. Nem nagyon repestünk az örömtől, hogy újabb hónapokat kell itt tölteni, de azt elmondhatjuk, hogy eddig a vártnál sokkal jobban érezzük magunkat. Sok minden még nem történt velünk: egyet költözködtünk a szállodából, és még egy hét után is küszködünk az átállással. Tegnap már sikerült 2 előtt elaludni, ami nagy sikerként könyvelhető el, de azért dolgozunk folyamatosan, hogy meglegyen a napi 6 óránál több alvás.

Úgy néz ki, hogy augusztus végéig itt maradunk, de ez még plusz mínusz irányba változhat (valószínűleg inkább plusz). Közben pedig reményeink szerint lesz még egy hosszabb szabadság is, amit valahol itt a "környéken" töltünk. De a poént most még nem lőjük le.

Szóval a blog újraindul. Reméljük, lesznek érdekes fejlemények, amiről beszámolhatunk, úgyhogy látogassatok ide szorgalmasan.