Eredetileg negyed 4kor szállt le a gépünk, de mivel mi szegény magyarok vagyunk, nekünk is sorba kellett állni vízumért az indiaiakkal, kínaiakkal stb. együtt. Na jó, nem csak mi voltunk egyedül, az összes kelet-európai így járt. A vízumnál aztán meg kellett küzdeni a csingikkel, mert hozták a szokásos formát, és nem számított nekik, hogy az 514es sorszám van éppen soron, ők akkor is odaálltak húszan a pulthoz a 600 feletti sorszámukkal. De saját fegyvereikkel küzdöttünk ellenük, amikor sorra kerültünk, előrefurakodtam, és beköptem az egész bagázst a vámosnak, úgyhogy mehettek vissza szépen sorba állni. Másfél óra alatt sikerült keresztülvergődnünk a vízumügyintézésen és a vámon, onnan már csak röpke másfél óra volt a taxi, mert végén belekeveredtünk egy dugóba, amiben majdnem egy órát ültünk. A szállás nem túl szexi helyen van, egy kis mellékutcában a központhoz nem túl közel, de nagyon kis helyes a szálloda, és kedvesek is a recepciósok stb., uh jó választásnak tűnik.
Este még elmentünk a Khao San Roadra, ami az itteni nagy backpacker központ. Nem túl autentikus hely, mert inkább nyugati turistákkal van tele, de iszonyatos nagy nyüzsgés volt: piac, kajáldák, mindenféle árusok. Úgyhogy végső soron egész érdekes volt. Láttunk például olyan árust, aki nemzetközi diákot, jogsit, újságíró-, fotós- stb, igazolványokat hamisít. Leadod a fényképedet, és helyszínen megcsinálja :) A teljesség kedvéért volt sáska, meg mindenféle kukacot áruló pult is. Az eladónő ügyesen ráérzett a potenciális vásárlókör igényeire: egy fényképet készíteni standról 10 bhat volt, a kukacok árai viszont ki sem voltak írva....
Az átállás nem ment túl könnyen. Első este próbáltunk minél tovább fennmaradni, hogy próbáljunk belerázódni az itteni időbe, Éjfélkor feküdtünk (otthoni idő szerint este 6), de hajnali 3kor felébredtünk, aztán ment a vergődés 5-6ig, amikor is végre sikerült elaludni, 9kor pedig keltünk (ami otthon hajnali 3-nak felel meg). Második nap már kicsit jobban ment, de még mindig nem volt az igazi.
Program:
Első nap voltunk a királyi palotában meg a "kötelező" templomokban (Wat Po, Wat Arun). Nagyon szépek voltak, és meglepően jó állapotban és tisztán tartják őket. Az első 2-3 órában csak tátottuk a szánkat, és egyik ámulatból a másikba estünk, de egy idő után már rezisztensek lettünk, most egy darabig szerintem kielégítettük minden templomra irányuló érdeklődésünket.
Második nap elmentünk egy úszó piacra (legalábbis annak mondták). Annyira nem is piac volt, hanem egy nagy úszó büfé, de azért elég érdekes volt. Egy hosszú stégen ültek a vendégek két oldalt meg a szakácsok a kis csónakjaikon, teljesen felszerelve gázpalackkal, wokkal és egyéb konyhai eszközökkel. Onnan mentünk a kínai negyedbe, amitől annyira sokat nem vártam, de végül nekem az lett a legemlékezetesebb az egész útból. Szinte az egész negyed egy nagy piac. Óriási labirintus, és mindenütt teljesen új, idegen dolgok. Úgy mentünk végig a piacon, hogy szinte semmiről sem tudtuk, hogy mi lehet.
Este a rend kedvéért elmentünk a vörös lámpás negyedbe, ami az üzleti negyed mellett van. Az egész utca tele van bárokkal, meg sztriptízbárokkal. Mi még elég korán voltunk, de a behívóemberek már ott voltak, és ajánlgatták a műsorokat: lányok mit bűvészkednek pingpong labdával, banánnal, biciklilánccal stb. A vicces az volt, hogy nemcsak Pétert szólították le, de ugyanolyan lelkesedéssel ajánlgatták nekem is :).
Közlekedés:
Mivel a városban dugó van, a folyón viszont nem, ráadásul elég közel is volt a szálláshoz, kimentünk a folyóhoz vízibuszozni. Azt hittem, hogy ez egy ilyen turistás dolog lesz, mint az otthoni Mahart járatok, de nem. Tele volt helyiekkel, voltak rendes megállói, négy különböző vonal (attól függően, hogy hol áll meg) szóval olyan volt teljesen, mintha a metrón ülnénk. Nagyon menő, és jó olcsó is. Budapesten is simán be lehetne vezetni ilyet!
Egyébként a város nagyon érdekes. Kuala Lumpur ehhez képest sokkal szervezettebb, kevésbé jön elő a kultúrsokk. Ez azért tényleg az az Ázsia, amit az ember elképzel otthon: piszkos, büdös, kaotikus, de mégis van benne valami vonzó. Persze itt lakni nem tudnék. Már egy közepes úton átmenni is nagy kihívás. De tetszett például az, hogy minden utca tele van mozgó árusokkal. A mi utcánk pl. egy tök kicsi mellékutca, de itt is van 2-3 trafikos, és kb. ugyanennyi mozgó kajaárus vagy trafikos. És szemmel láthatóan forgalmuk is van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése