Hétvégén elutaztunk Cameron Higlands-re. Szombat reggel 9kor indultunk, és eltévedés nélkül sikerült odaérnünk 1 körül. A megérkezés egy kicsit csalódás volt, mert szép-szép, de nem nagyon lehetett látni, hogy itt akkor mi a főattrakció. Hogy az ittenieknek mi az hamar kiderült: az országút mentén rengeteg zöldség, gyümölcs, giccs és vegyes hülyeséget áruló bolt volt.
Egyes zöldségeket, gyümölcsöket trópusi éghajlaton nem lehet termeszteni, viszont az ilyen hegyi területeken hűvösebb van, úgyhogy ezek a régiók zöldségtermesztésre szakosodtak. A legfeltűnőbb "hype" az eper volt. Úgy tűnik, hogy a malájok és kínaiak számára az eper az egzotikus gyümölcsök non plus ultrája, úgyhogy a fél hegy az eperbizniszben utazik.
Persze ezt meg lehet mosolyogni, de a helyiek biztos ugyanolyan mókásnak találják, hogy mi hússzor lefényképezünk egy banánfát. Mindenesetre az itteniek jól kihasználják az érdeklődést, így az összes út menti stand tele van epres boltokkal, ahol a friss epren és lekváron kívül lehet még kapni epres lufit, esernyőt, párnát, szalvétatartót, pólót, kulcstartót, ceruzát stb. A remek infrastruktúra ellenére vasárnap 2 körül már hiába álltunk meg epret venni, ugyanis elfogyott. …de a sok epermintás szirszart még persze lehetett kapni :(
Vasárnap elmentünk egy hosszabb túrára a dzsungelbe. Kicsit el vagyunk kényeztetve, mert a múltkori ilyen túrán láttunk kígyót, meg jó sok (és nagy!!!) varánuszt, most meg semmi ilyesmit csak egy pár pillangót, meg pár óriási repülő bogarat. Úgyhogy ebből a szempontból annyira nem volt izgi, de egyébként nagyon szép volt, meg iszonyatos hogy milyen buja volt a növényzet. A kuala lumpuri pillangóparkban ki voltak preparálva 10 centis pókok meg mindenféle óriási repülő-csúszó-mászó rettenetek, amik itt honosak, úgyhogy ebből a szempontból azért örültem, hogy nem futottunk össze a helyi állatsereglettel. Amikor leértünk a hegyről, akkor szembesültünk vele, hogy iszonyatosan sokat kéne visszagyalogolni a kocsihoz, de szerencsére felvett minket egy furgon, így megspóroltunk vagy 10 kilométernyi gyaloglást.
Délután még felmentünk a legmagasabb csúcsra (2031 m) a kilátóhoz, és elmentünk kirándulni egy mohaerdőbe, ami fantasztikusan jól nézett ki. Ott volt a csúcson, ahol iszonyatosan párás a levegő, és nagyon sokat esik az eső. Olyan volt az egész, mint egy mesebeli elvarázsolt erdő, a fákról félméteres nagy mohalepedők lógtak le, mindenhol moha, süppedős nedves talaj. Láttunk olyan kancsós virágot, amit otthon is lehet kapni néha virágboltokban: 10-15 centis hússzínű kancsója van, aminek az alján valami nedv van, és a kancsón belül lefelé néző szőrök vannak, hogy a bogár, amelyik belemászik, ne tudjon visszamenni, hanem belecsúszik a vízbe, és a virág megemészti. Szóval jó érdekes volt!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése