Péntek délután

Feltartóztathatatlanul közeledik megint egy hétvége :)) A mostani úticél Cameron Highlands. Az egyik legnagyobb maláj turistaattrakció1400-1800 méter magas hegyek KL-tól északra kb. 300km-re. És, hogy miért olyan népszerű? Mert hűvös van (20-25 fok, ami kellemes felüdülés a „lenti” 30 fok után), rengeteg érdekes, látnivaló van: teaültetvények, pillangópark, eper farm (ami úgy látszik itt egy nagyon egzotikus dolog), dzsungel túrák stb. stb. Kicsit tartok tőle, hogy nagyon turistás lesz, de az esős évszak miatt november annyira nem számít csúcsidőszaknak, úgyhogy talán annyira nem lesz vészes.

A hét eltelt bármiféle említésre méltó esemény nélkül. Szerdáig dolgoztam, úgyhogy nem is mentem ki sehova, csak esténként együtt vacsizni. Kicsit már unom az itteni kaját. De lehet, hogy csak azért, mert tudom, hogy nem is lesz esély "otthonit" enni még jó darabig. Malájt, indiait, kínait vagy thait szoktunk enni, változó sikerrel. Két nagy problémába szoktunk belefutni: nem boneless csirkét kapunk: kihozzák a csontos csirkedarabokat, amit amúgy se nagyon szeretek a porcogók meg egyéb rémségek miatt, ráadásul kanállal meg villával meg elég nehéz szétbontani (ugyanis itt nem késsel-villával, hanem kanállal villával esznek= kanál a jobb kézben (azt veszed a szádba), villa a balban (azzal tolod a kanálra az ételt)). A másik gond az szokott lenni, hogy itt extra omlósan készítik a csirkét, ami a mi ízlésünknek túl puha. Nem nyers, de majdnem.... Amúgy szeretem ezeket az ételeket, de néha vágynék otthoni ízekre (jó kis rakott krumpli, mmmm......). A western food kimerül a spagetti, pizza, és rántott húsok, steakek sült krumplival variációkban.

Ja! Meg még az a vicces, hogy nekik mennyire csípősről az elképzelésük. Ez főleg Thaiföldön volt gond. Mindenhol kértem, hogy ne a csípősből adjanak, de tüzet fújtam a vacsorák után, és fél liter víz + 1-2 zsebkendő nélkül nem sikerült keresztülverekedni magam az étkezéseken. Úgy látszik a nem csípős kategória az, ha csak 3 egész chilit vágnak bele az ételbe :) Múlt héten viszont ettünk egy szuper mangós jégkását, amiért örök hála maláj barátainknak :)

A héten mindkettőnknek felváltva fájt a torkunk. Ha légkondival alszunk megfázunk, viszont légkondi nélkül olyan meleg van, hogy nem lehet aludni... :( Hát ez van, valahogy ki kéne dolgozni egy rendszert, mert ez így annyira nem jó. A másik csodás dolog az állandó kopácsolás, ami a szomszéd építkezésről jön. Mi a 26. emeleten vagyunk, de így is felhallatszik a előttünk elmenő autópálya zaja (autópályák bejönnek egészen a városközpontba), meg az építkezésé, ahol hajnaltól késő estig dolgoznak. Aludni általában füldugóval szoktam, de most napközben is betettem, mert rájöttem, hogy a zaj miatt nem tudtam koncentrálni a munkámra múlt héten.