2008. szeptember 24., szerda

Kelet gyöngyszeme

Nemrégiben eljutottunk Penangra, azaz Kelet gyöngyszemére, ahogy a turista kiadványok szerzői hívják a szigetet. Pár évszázaddal korábban ugyan még „Fehér ember sírhelyeként” emlegették a helyet, mivel rengeteg gyarmatosító kapott itt maláriát, de manapság már ennél jóval kellemesebb képzettársításokkal próbálják idecsalogatni a turistákat valamint az olcsó és kellemes éghajlatú országban letelepedni kívánó gazdag nyugdíjasokat. Kicsit össze vagyunk zavarodva a maláj turizmussal kapcsolatban. Lehet, hogy bennünk van a hiba, de eddig nagyon kevés igazán érdekes/szép helyen voltunk itt, és gyöngyszem ide vagy oda, Penang sem tartozott ezek közé. Azonban annak ellenére, hogy turisztikai szempontból nem egy nagy szám, azt meg kell hagyni, hogy nagyon kellemes hangulata van, és szuper lehet itt élni.
Penang igazán különleges hely Malajzián belül. Kiemelkedően gazdag történelmi öröksége van (a kiemelkedő jelző itt persze relatív, a főváros, Georgetown történelmi központja nagyjából akkora, mint a szentendrei óváros). Malajziában itt láttunk először olyat, hogy meghagytak volna több utcát is magába foglaló egybefüggő régi városrészt, ami egyébként tényleg nagyon jól néz ki a régi gyarmati kori házakkal. Bár a jó alap esetenként még kevés ahhoz, hogy megfelelően értékelhesd is. A műemlék házakat nem nagyon gondozzák, és az utcák nagy részében akkora forgalom van, hogy a turista jobban teszi, ha nem a házak homlokzatát nézi, hanem inkább a motorosokat, hogy el ne üssék.

A másik érdekessége a helynek az, hogy ez az egyedüli maláj állam, ahol a malájok kisebbségben vannak. A sziget a Melacca-szoroson átmenő kereskedelemből lett naggyá az angolok uralma alatt. Majd miután Malajzia elnyerte függetlenségét, az idők során betelepült kínai és indiai bevándorlók remek kereskedelmi érzékének köszönhetően az ország egyik legjelentősebb gazdasági központjává vált. Ha az állam lakosságának majdnem felét kitevő kínai lakossághoz hozzáadjuk a nagyjából 10%-os indiai, és a 6-7%-os főleg nyugati nyugdíjasokból álló fehér népességet, akkor már alapban nagyon egyedi keveredést kapunk. Főleg, ha még figyelembe vesszük azt az egész Malajziában megfigyelhető tendenciát, hogy a kínai lakosság főleg városokban lakik, a malájok pedig jobban szeretik a vidéki életet. Szumma szummárum a Georgetownban alig lehet malájokat látni. A városban egyszerre keveredik a kínai, európai és indiai kultúra, és ez az egész helynek idegen, nagyon nem maláj hangulatot kölcsönöz. Ami a mi esetünkben azt jelenti, hogy nagyon jól éreztük magunkat. Ha választani kéne a maláj városok közül, hogy hol szeretnék legjobban letelepedni, egyértelműen erre a szigetre esne a választásom, de megkockáztatom, hogy talán Georgetown volt a legélhetőbb város, amit eddig egész Ázsiában láttam. Ugyan az elviekben érdekesnek meghirdetett látnivalók annyira azért nem érdekesek, a sziget „hétköznapi” része nagyon is vonzó. Gyönyörű fasorok szegélyezik az utakat, itt-ott eszméletlen grandiózus villákat lehet látni, de az átlag kertesházas rész is egész kellemesnek tűnt, kifelé a városból pedig a tengerpart mentén közepesen lepukkant lakótelepek és csilli-villi új toronyházak váltogatták egymást. A városon kívül ott a tengerpart, a sziget belsejében pedig a hegyek. Ez az a hely, ahol megteheted, hogy munka után hazamész, eldöntöd, hogy kínait, indiait vagy malájt vacsorázzál, aztán még lemész a partra tollasozni vagy bámulni a naplementét és a rákokat hajkurászó macskákat. Nem csoda, hogy Georgetownt évek óta az egyik legélhetőbb ázsiai városnak szavazzák meg.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Élvezek én minden egyes sort, de tényleg. Olyan jó ennyi érdekeset olvasni, miközben az információszomj továbbra is olthatatlan marad. De egy témakör teljesen üres, fehér folt. Mi van a nőkkel? Az ő mindennapjaikkal, meg persze a nők iránti viselkedéssel, a szokások és élhetőség kérdésével. Na és egyáltalán a sok-sok sziget és város és homokpad között hol, milyen hölgyek sétáltak? Jók-rosszak, csinosak vagy ótvarosak?Minősítést kér a nép!
Köszi
Szunyog

Veron és Péter írta...

Kérését megkaptuk, és továbbítjuk a szerkesztőségnek feldolgozás céljából :)