Erre a hétvégére semmi nagyon komolyat nem terveztük, de azért így is elég eseménydús volt. Szombaton itt maradtunk a városban. Elmentünk meglátogatni a város egyik (szó szerint) nagy nevezetességét a Menara KL-t azaz KL tornyot. Ez a világ negyedik legmagasabb tornya. Egy kis dombon van nem olyan messze tőlünk, de az hogy a metrómegállótól 500 métert fel kelljen oda gyalogolni olyan hihetetlenül nagy feladatnak tűnt, hogy inkább kocsival mentünk. És nagyon jól tettük! Az az igazság, hogy teljesen meg lehet érteni, hogy miért vannak ekkora dugók a városban, és miért jár mindenki a legrövidebb távolságra is kocsival. Ha süt a nap, és nincs sehol sem árnyék annyira elviselhetetlen a hőség, hogy 5-10 perc után az embernek simán megfájdul a feje tőle. A torony belülről nem volt nagy szám, de elég érdekes volt ennyire magasból látni a várost, hogy mennyi felhőkarcoló van, és hogy milyen kicsinek tűnnek felülről. A torony után egy kicsit sétáltunk még a környező erdőben, de aztán hazamentünk, mert annyira szétcsapott minket a meleg.
Legközelebb csak este merészkedtünk ki, de akkor is csak vásárolni Péter nagy kedvencébe, a Low Yet Plazaba. Erről a plázáról azt kell tudni, hogy négy emeleten (vagy öt?) csak elektronikai meg számítástechnikai cuccokat lehet kapni az otthoni árakhoz képest elég olcsón. Ide szoktunk néha elzarándokolni. Eddig csak az árakat néztük, és keresgéltünk, de most vásároltunk is. Bár meg kell húzni a nadrágszíjat, mert nem nagyon tudjuk még most sem, hogy hogyan fogjuk hazavinni a cuccainkat, úgyhogy eléggé meg kell gondolni minden vásárlás előtt, hogy beleférünk-e még a súlykeretünkbe. A maláj fapadossal, az Air Asia-val már idefelé is többletben voltunk, pedig próbáltunk minél üresebb bőrönddel jönni.
Este találkoztunk Ian-nel, Péter ír kollégájával és együtt mentünk vacsizni a központban egy utcai kajálós részre. Sikerült elég finomat rendelni, bár az itteni utcai árakhoz képest elég drágán, 16 ringgitért (kb. 800Ft) egy főnek. Ezzel eléggé fölélőttünk az all-time-lowest árnak: Péter múlt heti 4 ringgites (200Ft) ebédjének. Mondjuk az elmondása szerint nagyon gusztustalan volt, de ez mit sem változtat a tényeken. Az estére a desszert tette fel a koronát: elmentünk duriánt enni. A duránról annyit kell tudni, hogy egy eléggé ellentmondásos gyümölcs (részletek itt: http://en.wikipedia.org/wiki/Durian), a helyiek szemmel láthatóan eléggé szeretik, mégis rengeteg helyről ki van tiltva az átható szaga miatt (pl. metróról, szállodákból). Talán az utóbbi tartott vissza, hogy eddig kipróbáljuk, de most találtunk egy duriános standot a vacsórázóhely mellett, úgyhogy itt volt a remek alkalom, hogy mi is megkóstoljuk. Az útikönyv azt írja, hogy valaki vagy nagyon szereti, vagy utálja. Háááát…….mi mind a hárman elég egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozunk. Érthetetlen, hogy mitől volt ennyire nagyon rossz, de tényleg rettenetes. A mag körüli "húst" kell enni, aminek inkább pudingszerű állaga van, úgyhogy csak az ujjunkkal tudtunk egy nyalásnyit venni. Az íze tök ugyanolyan, mint a sült hagymakarikának, ami egyébként finom, de ez nagyon nem. A probléma kulcsa valószínűleg az, hogy ha a saját fogalmaink szerinti gyümölcsöt szeretnénk enni, akkor valami édesre számítunk, és elég sokkolóan hat, ha egy büdös, ragacsos hagymaízű valami jön helyette. Mindenesetre még fél órával utána is közértet kerestünk, hogy valamivel kiöblíthessük a szánkból az ízét.
Vasárnap elmentünk egy Kuala Lumpurtól 150km-re lévő elefánt rehabilitációs központba, ahol sérült, beteg elefántokat tartanak, és próbálnak visszaszoktatni a vadonba, akit pedig nem sikerül visszatelepíteni, az örökre ott marad. 2-kor indult az élet, akkor kezdődik a fürdetés a folyóban, utána pedig lehet elefántot etetni, meglovagolni meg fürödni vele. Mi az utóbbiból kimaradtunk, de ezt leszámítva nagyon jó volt. Készítettünk rengeteg képet, úgyhogy azok majd jobban bemutatják, hogy milyen volt.
Hazafelé útba esett Genting Highlands, a maláj Las Vegas. Egy hegy tetejére épül szórakoztatóközpont: rengeteg szállodával, kaszinóval, vidámparkkal, plázákkal és mindenféle egyéb szórakoztató egységgel. Főleg a tehetősebb kínaiak járnak ide. Furcsa volt, hogy vasárnap délután is milyen óriási tömeg megy fel, és mennyire sokan voltak ott, pedig már esteledett, amikor hazaindultunk. Mi felvonóval mentünk fel, ami egy nagyon szép erdő felett visz. Kb. egy órát maradtunk fent, de annyi elég is volt. Legalább megnéztük, hogy mulatnak a kínaiak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése