Dr. Hal

Ráleltünk a Föld egyik legtökéletesebb szimbiózisára egy közeli plázában. Hallottatok-e már olyan fürdőkről, ahol apró halacskák rágcsálják rólad le az elhalt hámréteget, így bőröd egészségesebb és szebb lesz, a halak pedig a szorgos munka gyümölcseként teletömhetik a bendőjüket? Az hogy erre még egy sikeres üzleti vállalkozás is épüljön, és a fürdő fenntartója is jól járjon, már tényleg csak hab a tortán.
A fürdőben doktorhalakat tartanak (nem azonos a Magyarországon doktorhalként ismert hallal), akik a tisztogatásra megjelent páciensről lecsipkedett bőrdarabkákkal táplálkoznak (legalábbis akkor, ha nem jutnak egyéb kényelmesebb eledelhez). Az általános szépészeti előnyeiken kívül, áldásos tevékenységük állítólag még pár bőrbetegség (pl. psoriasis és ekcéma) tüneteit is enyhíti.

Olvastam valahol egy ilyen fürdőről Törökországban, ahol kúraszerűen lehet magad a halakkal etetni, de valahogy az egész olyan utópisztikusnak tűnt, hogy nem igazán gondoltam bele, hogy ilyen tényleg létezik. Aztán szombaton éppen ebédet keresgéltünk az egyik plázában, amikor egy kirakatban megláttunk egy csomó lábat egy akváriumban, amiket apró halacskák rágcsáltak. Tegnap már nem értek rá a halak, de ma visszamentünk, és kipróbáltuk. Lehet akár külön medencét is bérelni az egész test kezelésére, vagy csak egy fél órán át a lábadat lógatni egy közös nagy vályúba. Mi az utóbbit választottuk.
Az első percekben sírtunk a röhögéstől, mert egyrészt marha hülye érzés, hogy 20-30 hal egyszerre csipkedi a lábad, másrészt nagyon csikis is. Amint betettük a lábunkat a vízbe, ők azonnal rárontottak, erre mi persze kirántottuk, és egy darabig csak így ment: ki-be, ki-be. Bár még ez sem jelentett mindig megoldást, mert volt olyan halacska, aki még a vízből is kiugrott, csak hogy haraphasson egyet a sarkamból. Aztán az első pár perc után, lenyugodtak a kedélyek, megszoktuk az érzést, és hagytuk, hogy a halak végezzék a dolgukat. Negyed órával később - akkorra már rutinos versenyzőként - boldogan vettük tudomásul, hogy minden egyes új vendég ugyanazt a sikoltozós, nyüszítős viháncolást vágja le, mint mi a legelején.
Aztán amikor letelt az időnk, kíváncsiak néztük a végeredményt, hogy milyen az, ha félszáz lelkes pedikűrös egyszerre dolgozik a lábadon. Utoljára szerintem 2 hónapos korunkban lehetett ilyen puha a talpunk, úgyhogy most igyekszünk is gyorsan kérgesre járni, hogy minél hamarabb visszamehessünk a következő kezelésre.