Reggel 7-kor indult a gépünk, és az egy óra időeltolódásnak köszönhetően a 2 órás út ellenére 8-kor landoltunk. Így tulajdonképpen egy teljes napunk volt pénteken is. Az első benyomásunk az volt, hogy i-szo-nya-to-san meleg van. Malajziában az utóbbi napokban nem volt olyan elviselhetetlen a hőség, mert nagyon gyakran borult az ég, és viszonylag kellemes dunsztosüveg meleg van. Itt viszont egy felhő sem volt az égen, úgyhogy semmi sem állította meg a kegyetlen trópusi napsugarat. Angkor mellett van egy kambodzsai léptékkel nagynak mondható város: Siem Reap, aminek a repterére érkeztünk. Innen mentünk a szállásra letenni a cuccot, aztán indultunk a templomokhoz.
Én azt hittem korábban, hogy Angkor egyenlő Angkor Wat-tal, azaz egy darab jó nagy templom. De nem. Angkor maga a terület neve, ahol ezek a khmer templomok találhatók. Itt egy körülbelül 10 km sugarú környi területen vannak viszonylag nagyobb sűrűségben elszórva templomok, de a "központtól" 40-50 kilométerre is lehet még egész méretes romokat találni. Angkor Wat ezek közül a leghíresebb, és az egyik legjobb állapotban megmaradt templom. Ez az egyetlen templom Angkorban, ami a mai napig vallásos szentélyként működik. A többi templomot elhagyták, de ezt építése óta tulajdonképpen folyamatosan használják. A nemzet jelképe és büszkesége, és még a kambodzsai zászlón is ez szerepel. Angkor nevéhez két leg is kapcsolódik: egyrészt itt található a világ legnagyobb vallási épülete (Angkor Wat), másrészt pedig fénykorában az ipari forradalom előtti városok közül ez volt a legnagyobb kiterjedésű település, aminek mérete (ha nem csal az útikönyv) akkora volt, mint mondjuk a mai Moszkváé. Ebből a nagy városból csak a templomok maradtak fenn, mert minden egyéb épületet, még a királyi palotát is, fából építettek.
Ezt az óriási területet gyalog elég reménytelen vállalkozás bejárni, de még biciklivel is baromi sok lett volna, úgyhogy béreltük egy tuk-tukot vezetőstül erre a három napra. A tuk-tukozás majdnem akkora móka volt, mint maguk a templomok, és ráadásul még nagyon olcsó is. Egy nap, úgy hogy kb. 12-14 órát ált rendelkezésünkre a jármű vezetőstül, átlagban 22 dollár volt, ami a mostani árfolyammal kb. 3500 Ft. Szóval abszolút megérte a dolog. A sofőrünk meg egyenesen tökéletes volt: iszonyatosan kedves, udvarias és előzékeny. Ha egyszer nagyon gazdag leszek, és feltétlen fel kell fogadnom egy személyi sofőrt, tuti, hogy őt fogom importálni családostul.
Nyár annyira nem számít kiemelt időszaknak itt, úgyhogy viszonylag kevés turista volt. A „viszonylag” persze elég relatív, így is elég sokan voltak, de egy idő után rájöttünk, hogy mindegyik templomban lehet szinte teljesen egyedül lenni, csak jól kell időzíteni. Általában egy megadott utat tesznek meg az emberek egy nap alatt, és mindenki ugyanabban a sorrendben. Az első állomás Bayon, ami Angkor Wat után talán a legtöbbet fényképezett és legismertebb templom. A rend kedvéért mi is itt kezdtük a napunkat másik kb. 200 emberrel együtt, és ott bójázhattunk a rengeteg turista között. Szépnek szép volt ennek ellenére is, de a hangulata semennyire nem jött át. Vasárnap viszont visszamentünk oda délután, amikor a nagy csoportok már más templomoknál vannak, és olyan volt, mintha egy teljesen másik helyre érkeztünk volna. Lehettünk összesen talán húszan a romoknál, és még így is az emberek fele szerzetes volt vagy helyi kiskölyök.
Kedvenc templomunk egy építészetileg kevésbé jelentős alkotás volt, viszont olyan hangulata van, hogy - ha épp nem kóbor arra egy turista – az ember úgy érzi, mintha most talált volna rá a dzsungel közepén. A templomot, illetve inkább a romokat, ami belőle maradt, teljesen birtokba vette a természet: falak alig állnak, hatalmas fák hatalmas gyökerei szó szerint szétbontották az épületeket, és belepték a romok tetejét.
Mára sajnos csak ennyire futotta az időmből. Az élménybeszámoló pár nap múlva folytatódik egyéb érdekességekkel, és a héten képek is kerülnek majd föl, úgyhogy lehet lélegzetvisszafojtva várni a folytatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése