Hétvégén sikerült megint kijutnunk a városból. Mondjuk szombaton mindezt nem kis küzdelem árán tettük. Kuala Lumpurban és a környékén, ellentétben a hazai viszonyokkal, inkább az a gond, hogy rengeteg autópálya van, és iszonyatosan el lehet tévedni rajtuk. És ha már eltévedtünk, kilométereket kell menni a rossz irányba, míg nem találunk egy lejáratot, hogy visszaforduljunk. Aztán persze a következő elágazásnál megint elrontjuk, és kezdődik minden előröl… Szóval a szombati napunk nagy része ezzel ment el. Mire kivergődtünk nagy nehezen a városból, utána az egyéb főutakon kavarogtunk, és olyan iszonyat isten háta mögötti helyekre jutottunk el merő véletlenségből, amerre még a maláj se jár ;).
A teljesen értelmetlenül eltöltött nap végül egész jól ért véget. Elmentünk egy olyan folyóhoz, aminek a partján rengeteg szentjánosbogár vagy mi (világító lepke?) él, és be lehet fizetni csónaktúrákra, hogy közelebbről is megnézhessük a látványosságot. Nem biztos, hogy az egy óra sorban állás megérte, de mindenesetre az a negyedórás kis csónakázás kellemes volt, és tényleg nagyon jól nézett ki. Olyanok voltak a fák, mint a feldíszített karácsonyfák, rengeteg világító kis pontocskával. Gondoltuk ott alszunk valahol a közelben, mert a van egy nemzeti park is a környéken, amit meg akartunk nézni, de nem volt hely, úgyhogy inkább hazajöttünk, és másnap visszamentünk.
Vasárnap eltévedés nélkül meglepően gyorsan visszaértünk. Elmentünk kirándulni a Kuala Selangor nemzeti parkba, ahol jó kis túraösvények voltak. Láttunk csomóféle madarat, egy jó nagy - vagy egy méteres varánuszt - meg egy majomcsordát. Ott csemegéztek az ösvényen, mi meg a múltkori esetből okulva, kicsit félve közelítettük meg őket, de ez esetben ők jobban tartottak tőlünk, mint mi tőlük, úgyhogy elugráltak az utunkból. Kint a parkolóban ennél sokkal több majommal találkoztunk, mert ugye ott vannak a kukák, és ott több emberrel = élelemforrással találkoznak (ugyanis azt tudni kell, hogy kevés maláj ember tenné be a lábát egy nemzeti parkba).
Makákókon kívül láttunk még jávai langúrokat, ami egy kevésbé elterjedt - mi több – védett faj. Kicsit ronda pofácskájuk van, de meglepően nyugodt társaság. A park után felmentünk egy dombra, ahol a világítótornyon, és egyéb romokon kívül legfőképpen a langúrok piszkálása jelentette a fő szórakozást a látogatóknak. Ahhoz képest, hogy elviekben vadak, teljesen hozzászoktak az emberek közelségéhez. Amikor jön egy újabb csoport, kiülnek az út szélére, és hagyják, hogy a turisták fogdossák, és simogassák őket, cserébe persze kapnak kekszet és egyéb olyan dolgokat, amit egy tisztességes vadon élő majomnak nem lenne szabad ennie.
Azok számára, akik már nem szeretnének több majmos történetet olvasni, megnyugtató hírünk van: péntektől hétfőig Angkorban leszünk. Feltehetően itt egyéb impulzusok is érnek majd minket, amiről beszámolhatunk. A 100% majommentességet nem tudjuk garantálni, de azért igyekszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése