Kicsit elmaradtam az írással az utóbbi időben, mondjuk ez talán annak is köszönhető, hogy most annyira nem dübörög az életünk. A hétköznapok általában viszonylag eseménytelenül telnek: munka, intézkedés, ez-az, aztán este elmegyünk vacsorázni, és próbáljuk kisakkozni, hogy a melyik az a kajálda, ahol még nem ettünk (már nem sok ilyen van a közelben) vagy nem kötődik hozzá kellemetlen élményünk (sajnos ez a lista is egyre rövidebb). Nálam mégy mindig a thai kifőzde van a toppon, de nem lehet azt sem a végtelenségig enni, mert nagyon unalmas lesz egy idő után.
Előző hétvégén elmentünk északra egy erdőbe, ahol van rafflesia. Erről a növényről azt kell tudni – azon kívül, hogy a világ legnagyobb virága -, hogy csak 2-3 napig virágzik, így érdemes előtte a parkokban érdeklődni, hogy van-e éppen virág, mert különben könnyen meglehet, hogy potyára megy el az ember. Mi előző nap felhívtuk a parkőrt, hogy van-e virág, azt mondták, hogy van. Másnap autóba pattantunk, 200 km levezettünk, vezetőt béreltünk, 1 órát hegyet másztunk (ami ebben a hőségben meg páratartalomban eléggé más élmény, mint a Hármashatár-hegyen felfelé caplatni), és amikor levegő után kapkodva, izzadtságtól csatakosan felértünk a hegy tetejére a virághoz, megállapítottuk, hogy ez bizony csak holnap fog kinyílni. Mindenesetre kinyílt állapoton kívül nagyjából láttunk az összes stádiumot, amiben csak egy rafflesia lehet: az egész kis alma méretű rügytől kezdve a nagy káposztákig, félig kinyíltak, félig elszáradtak és teljesen elszáradtak. Tehát igen. Láttuk rafflesiát. De sajnos nem tudjuk, hogy hogy néz ki, mert nem virágzott. Grrrrrrr!!!!
(Továbbá a fenti képet sem mi készítettük. Grrrrrrr!!!!2)
Mindenesetre azt leszámítva, hogy egy napot utaztunk azért, hogy elmondhassuk, hogy még mindig nem láttunk virágzó rafflesiát, egész jól elvoltunk. Láttunk gyönyörű nagy pillangókat, voltunk egy orang asli faluban (ők az igazi bennszülöttek, akik általában isten háta mögötti kezdetleges falvakban laknak), és találkoztunk egy igazi gut karakterrel. Egy osztrák fickóval, aki 9 éve él itt a hegyekben, és virágtermesztésből él. Ő vitt minket a terepjáróján a hegyig, és közben bevezetett minket a maláj belpolitika rejtelmeibe. Erről és egyéb helyi érdekességekről majd egy későbbi bejegyzésben beszámolunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése