Akarsz büvárolni?

Ötévnyi győzködés után Péter beadta a derekát, és elment megszerezni a búvárvizsgáját. Ha már itt vagyunk a húsosfazék közelében, ahol igenis reális dolog, hogy az ember elutazzon pár napra egészen jó merülőhelyekre, érdemes ezt kihasználni. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy azért Malajzia elég nagy ország, és mi sajnos pont azon a részén vagyunk, ahol a tenger élővilága totálisan döglött, így a búvárkodás sajnos itt sem abból áll, hogy egy óra alatt elugrunk a prémium korallzátonyokhoz. A legközelebbi említésre méltó zátony 5 óra kocsiútra van innen. Kuala Lumpur a félsziget nyugati partjához, a Szumátra és a Maláj-félsziget között elhelyezkedő Melacca-szoroshoz van közel. Mivel ez a világ egyik legforgalmasabb tengeri hajózási útvonala, ennek megfelelően eléggé szennyezett a víz, ráadásul a partvonal is szinte végig tök mocsaras, és a korallzátonyoknak eszükbe sem jut ilyen helyen kialakulni. Jó strandokat és zátonyokat a félsziget túloldalán, a keleti parton, vagy még ezeknél is jobbakat Borneón lehet találni, de ezek sajnos egy hétvégi kiruccanásban nem férnek bele. Borneó viszont most ismét felkerült a kívánságlistánkra, mert ott állítólag van egy pár olyan merülőhely, aminek hallatán még a sokat látott búvárok is elmorzsolnak egy pár könnycseppet.

Péter a búvárvizsga elméleti részét gyorsan letudta interneten, aztán múlt hétvégén 3 óra alatt lezavarták az úszómedencei gyakorlatokat. A sikeres vizsgához hátra volt még 4 tengeri merülés, amit ezen a hétvégén Tioman-szigeten fejeztek be. Ahhoz képest, hogy nekem annak idején 5x3 óra volt az elmélet 2x3 óra az úszómedencei gyakorlat, és két teljes napot töltöttem a varázslatos Dorogi-tó partján és vízében, ez egy kicsit soványkának tűnt. A magyar tanfolyamhoz képest ez nagyon gyorsan ment, és egy kicsit talán el is bagatellizálták a dolgot a malájok. Gondolom, a magyarok onnan közelítik meg a dolgot, hogy jól meg kell tanulni az alapokat, mert úgysincs esélyed sokat gyakorolni élesben, a malájok meg onnan, hogy kicsit azért tudd az elméletet, de utána úgyis rendszeresen búvárkodsz, és majd a gyakorlat meghozza a tudást.

Péntek délután indultunk Tiomanra: 5 órás autóút eleje izgalmakban nagyon nem bővelkedett, a vége viszont annál inkább. Az autópályát elhagyva utolsó 100 km-t egy erdei úton tettük meg tök sötétben. Az autónk világítása valami teljesen elcseszett megoldás, úgyhogy alig lehet valamit látni vele, az út meg persze tele volt kátyúkkal, békákkal és kóbor kutyákkal. Ezt még tetézte az a vicces jelenség, hogy itt az autó szélvédője kívülről párásodik, mert a kocsi belsejében hidegebb, mint kint. Viszont, ha lehúztuk az ablakot, hogy bejöjjön a meleg, akkor meg bejött a pára is, és belül ült ki a szélvédőre. Remekül elszórakoztunk az ablakok, a légkondi különböző állásai és a fúvókák állítgatásával, de a végeredményen nem sokat sikerült javítani. Inkább csak araszoltunk a cél felé, bár ilyen kiváló látási viszonyok mellett még a 40-50 km/órás sebesség is eszeveszett száguldozásnak tűnt. A hangulathoz hozzátartozott még az is, hogy ez egy teljesen elhagyatott út volt , ami egy erdőn vágott keresztül, és az egész helynek olyan hangulata volt, hogy nem csodálkoztunk volna, ha hirtelen előbukkan a bozótból az erdei rém egy motoros fűrésszel a kezében.

A szigetre csak másnap kompoltunk át, és hiába olvastunk róla csupa jót, meg kellett állapítanunk, hogy az ártatlan utazók félrevezetésére szakosodott média áldozataivá váltunk. Ha egy trópusi szigetre érkezel, akkor a filmekből és magazinokból jól ismert trópusi paradicsomra számítasz, ahol mindig süt a nap, kristálytiszta a víz, temérdek színes halrajt látsz a víz alatt, és a vakítóan fehér homokos part fölé itt-ott pálmafák tornyosulnak stb.stb.stb. Na most ha akarom, itt is lehet ilyen fényképeket készíteni, hogy az otthoniakat megegye a penész, de ha az egész szigetet nézem, akkor teljesen más az ember benyomása. Az élővilág biztos szép lehet a sziget egyéb pontjain, de ahol mi voltunk nem igazán lehetett belőle bármit is látni a sok építkezéstől és szeméttől. Azt olvastuk, hogy nagyon fel akarják futtatni ezt a helyet, de ebből inkább csak azt tűnt fel, hogy mindenütt építkeznek, de szemmel láthatóan semmit sem fejeznek be. Persze lehet, hogy csak mi mentünk rossz helyre, és ezen kívül csak gyönyörű érintetlen természettel lehet ott találkozni, de nem ért minket semmiféle olyan benyomás, ami alapján még egy esélyt szeretnénk annak adni, hogy van élet a vasbeton oszlopokon túl is.
Mindenesetre azért, ha már az embernek szívni kell a búvárvizsgájával, akkor azt inkább a Dél-kínai-tengerben tegye, mint a Dorogi-tóban. Ahhoz képest feltétlen szebb volt a látvány. Bár nem találkoztunk a Spektrum tévében látott halrajokkal, de azért így is láttunk sokféle szép színes halat, teknőst és még ráját is.