A templomok látogatásának élményéhez sajnos teljesen hozzátartozik annak a pár száz 4-8 éves gyereknek rohama, akik a templomokból kijövet/ bemenet egymást túlordibálva próbálják eladni portékájukat. Hiába mondod, hogy nincs szükséged képeslapra, pólóra, kézzel faragott furulyára, fonott karkötőre és még ki tudja mi minden másra, ők perceken keresztül akkor is követnek, és kántálják a mondókájukat. Alapvető gond ugye az, hogy még ha vennénk is valamit az egyiktől, akkor abban a másodpercben megjelenne még 20 másik gyerek követelve, hogy tőle is vegyünk valamit. Némelyikért tényleg megszakadt a szívem, de ha adunk nekik, akkor csak támogatjuk azt a folyamatot, hogy a szülők a 6 éves gyereket iskola helyett inkább koldulni küldjék. Egy kivételt azért tettünk. Egy kislány megtámadott minket, hogy vegyünk tőle képeslapot, és elkezdte különböző nyelveken számolgatni, hogy egy csomagban hány képeslap van. Saját bevallása szerint 6 nyelven tud tízig elszámolni, de aztán, amikor megmondtuk neki, hogy honnan jöttünk, másodpercnyi gondolkodás nélkül elszámolt tízig írül és magyarul. Pedig ezek ketten legkevésbé sem indulhatnak a világnyelv kategóriában. Ezek után bőven megérdemelte az 1-1 dollárt.
Még egy kiemelkedő remek élményünk van Kambodzsával kapcsolatban: a kaja. Iszonyatosan finomakat ettünk, és azért az is hozzátartozik az élményhez, hogy pofátlanul olcsón. Nem tudom mi a baj a malájokkal?! Úgy tűnik, a környéken ugyanazokból az alapanyagokból csak ők nem tudnak jókat főzni. Azt sem értjük továbbá, hogy a kambodzsai konyha miért nem tör nemzetközi babérokra. Igazán rászolgálna. Még egy nyomi khmer szakácskönyvet sem találtam az itteni könyvesboltban, pedig roskadoznak a polcok a környező országok konyhaművészeti remekeit összefoglaló kiadványoktól. Legfinomabb az amok nevű currys kókuszos ételük volt. Többféle hússal készül, én a csirkéset próbáltam, és 5-ből 4,5-ös értékelést kapott, ami egy elég előkelő helyezés. Bár Péter szerint ez nyomába sem érhet az általa rendelt, lok lak nevű csodának. Ja, és atyaúristen majdnem elfelejtettem: ettünk krokodilt!!! A kengurú, kígyó, béka meg egyéb hülyeségek mellett még ez tűnt a legjobb választásnak az étlapról, de nem bántuk meg, elég finom volt. Kicsit a csirkére emlékeztet az íze, de annál azért karakteresebb. (A politikai korrektségnek eleget téve, megemlítjük, hogy ezeket a szerencsétleneket nem a természetben fogják, hanem farmokon tenyésztik, hogy ha megnőnek pénztárcaként és krokodilsteakként végezhessék.)
Mindent egybevetve Kambodzsa egy nagyon kellemes országnak tűnt, és jó lenne ide visszajönni. Persze a legnagyobb poént Angkorral már lelőttük, de biztos van még itt egy pár kellemes hely. A táj szép, az emberek kedvesek, a kaja isteni, és mindez megkapható egy 10 évvel ezelőtti szlovákiai nyaralás áráért.
2 megjegyzés:
Amokot, és lok lak-ot a népnek!!! Pont méregtelenítő kúra van, én hülye meg pont ma olvastam a kajás részt! Egyben le tudnék nyelni egy krokodilt! És még egy vizidisznót is letuszkolnék mellé. :) Nem rágós a kroki?
A számolós kislánytól meg tuti az állam leesett volna. Örülök, hogy egyre több a kellemes élmény!
Majd megpróbálom otthon reprodukálni az általunk fogyasztott remekműveket. Bár biztos nem lesz könnyű. A krokodil meg egyáltalán nem rágós, és nincs is fura íze. Inkább valami szárnyasra gondolna az ember, és nem páncélosra :)
Megjegyzés küldése