Ez már a harmadik napunk Vietnámban. Eddig nagyon jó benyomásaink vannak, nagyon szép helyeken voltunk, kedvesek az emberek, és végre jókat ettünk. Pedig az útikönyvnek sikerült alaposan ránk ijesztenie. Arra számítottunk, hogy az aljas kis vietkongok lépten-nyomon át akarnak majd verni, de ehhez képest eddig zömében csak kedves emberekkel találkoztunk. A szállásunk okés, nem egy elegáns szálloda, de a központban van, rendes, és a recepciósok nagyon segítőkészek. Látszik, hogy nagyon igyekeznek.
Szerda este érkeztünk meg, eddig a városban nem néztünk körül, az majd holnapra marad. Csütörtökön elmentünk négyórás hajótúrára Halong Baybe, ami az egyik legnagyobb turista attrakció: kb. 3000 óriási hegynyi sziklatömb szanaszét elszórva a tengerben. Két napnál kevesebbre nem érdemes oda menni, így ennek megfelelően elég rohanósra sikeredett a mi egynapos túránk. Majdnem 4 órás buszút oda, 4 óra hajókázás és 4 óra vissza. Elég maratoni volt, és nem is nagyon láttuk sokat. Tényleg nagyon szépek voltak a sziklák, de valahogy hiányzott az egésznek a hangulata. Az ember, ha ilyen szépet lát, nem másik 50 hajóval és 200 emberrel együtt akarja ezeket nézni. Csodálatos lett volna, ha mi magunk fedezhetjük fel, de így inkább porszemek voltunk egy óriási gépezetben. Persze most még kevesen is voltak, nyáron gondolom legalább háromszor annyi hajó lehet az öbölben. Ha az ember több napra megy, akkor viszont nagyobb területet lehet bejárni, és gondolom, akkor már sikerül olyan részeket találni, ahol nincsenek más csoportok.
Ma viszont egy nagyon hangulatos helyen voltunk. Hoa Lu-ba, a régi fővárosba mentünk. Megnéztük a régi császári épületet, ami elé pici volt, mert az amerikaiak körülötte mindent lebombáztak, úgyhogy csak egy kisebb épület meg egy nagyon szép kert maradt meg, illetve az sem, mert az épület is az eredeti mása, amit újjáépítettek. Onnan biciklivel továbbindultunk a Tam Coc folyóhoz. Iszonyatosan szép úton mentünk, keresztül a falvakon rizsföldek mentén, és körülöttünk mindenütt ezek a fura formájú hegyek. Ez volt az út legjobb része. Nagyon jó volt, hogy végre magunk fedezhetjük fel a vidéket, és az egész környezet nem a turisták levágására szakosodott, hanem ez tényleg mindig így néz ki, akár jönnek erre turisták akár nem. Jópofa volt, hogy a falvakban, amikor keresztülhajtottunk mindenki köszönt nekünk, és integetett. Mondjuk a túrát elég szűkmarkúan méretezték, úgyhogy csak egy óránk volt a 12km-es útra, és emiatt nem nagyon volt időnk megállni nézelődni, meg csak egyszerűen elvezni a dolgot, hanem folyamatosan loholtunk a csoport után.
Tam Coc-ban várt még ránk egy hajótúra a folyón gyönyörű hegyek között. Kettesével beültettek mindenkit a csoportból egy csónakba, amiben két nő evezett: egy középkorú és egy majdhogynem nagymama korú. Kicsit kényelmetlenül éreztük magunkat, hogy szerencsétlenek 6 km-t végigeveznek velünk fejenként kb. 200 forintért. De aztán kiderült, hogy a nyomorultaknak ez is egy iszonyatos üzlet, és 15 naponta jöhetnek csak el egyszer evezni (igazán nagy pénzt keresni), egyébként otthon meg a földeken dolgoznak. Persze nem ezért a pár dongért éri meg nekik, hanem azért mert a visszafelé úton előszedik a hajóból a pólókat, hímzéseket stb, és addig néznek szomorú kiskutya szemekkel míg nem veszel tőlük valamit.
Nem igazán sikerült még belőni, hogy mik a normál árak. A helyi valuta a vietnámi dong, kb. 100 dong egy forint. Még egy kicsit szoknom kell a mennyiséghez, hogy többszázezer donggal mászkálunk, és ez valójában semennyire nem sok pénz. Idefelé már a reptéren rögtön dongmilliomosok lettük, amikor kivettünk 2 millió dongot az ATM-ből. 20000 forint :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése