2007. december 7., péntek

Olvasóink kérték

Többen kértétek, hogy meséljünk egy kicsit az itteni hétköznapokról, úgyhogy megpróbálom az itteni életünket valahogy emészthető formában leírni.


Lakás:

Kuala Lumpur központjában lakunk egy apartman szállodában, ez azt jelenti, hogy szállodai szolgáltatások vannak, de apartmanokban laknak a vendégek (hmmm… ezt nagyon értelmesen sikerült összefoglalni). A mi apartmanunk a 26. emeleten van, egy hálószobából, nappaliból, fürdőszobából, konyhából áll. Elviekben minden megvan benne ahhoz, hogy az ember otthon érezze magát, de valahogy minden pont egy fokkal kényelmetlenebb/kevesebb ahhoz, hogy ez tényleg úgy legyen (pl. konyha nem túl jól felszerelt, ablakokat nem lehet kinyitni, kényelmetlen a szék az egész napos ücsörgéshez stb.). Első napokban gondolkoztunk, hogy elköltözzünk, mert annyira nem kényelmes meg szép a lakás, de aztán végül maradtunk. Mivel ez a város legközpontibb része, egymás után építik a szállodákat és irodaházakat a környéken. Közvetlen mellettünk három építkezés is van, ami iszonyat zajjal jár. Első héten füldugóval aludtam meg napközben is azzal dolgoztam. Most már napközben annyira nem zavar, de éjszaka még sokszor kell.


Munka:

Pétert nem Kuala Lumpurban, hanem Cyberjayában dolgozik, ami egy „mesterséges” város innen kb. 30 kilométerre. A másik lehetőség az volt, hogy ott lakjunk, de abban a városban csak irodák és szállodák vannak, úgyhogy a munkán kívül nem lehetne ott semmit sem csinálni. A távolság annyira nem lenne vészes, ráadásul rögtön itt megy mellettünk az autópálya, ami Cyberjayáig visz, csak nagyon gyakran vannak dugók, úgyhogy amiatt néha elég sokáig tart az út. Az utat egyébként egy zsírúj Proton Waján teszi meg, ami a maláj népautó. Mármint csak a Proton, a Waja a középkategóriás autójuk. Nem egy csodaszarvas, de azért nagyon nagy előny, hogy van egy saját járművünk.

Az én életemben sok változás nincsen. Talán annyi, hogy nem az otthoni asztal mellett dolgozom, hanem az itteni mellett…


Város, emberek:

Kuala Lumpur egy majdnem 2 milliós város. Elég vegyes lakossággal. A Malajzia népességének kb. 60% maláj, 25% kínai és 10% körül az indiaiak és a maradék az egyéb népesség. Itt a fővárosban malájok meg kínaiak vannak főleg, indiaiakat inkább csak az indiai negyedben láttam. Amikor először megérkeztünk kicsit megszeppentem, hogy mennyi fejkendős nő van az utcán (mert ez ugye egy muzulmán állam), de aztán, amikor északkeleten voltunk az igazán vallásos részeken, utána rájöttem, hogy ahhoz képest Kuala Lumpur egy dekadens fertő, a feslett erkölcsök melegágya. A nőkkel kapcsolatban nem igazán tudom, hogy mi a helyzet itt, mert a maláj nők többsége hordja a fejkendőjét, de mindamellett elég önállónak tűnnek. Reggelinél a szállodában sokszor látunk fejkendős női csoportokat, ők gondolom itt dolgoznak a városban, és itt szálltak meg. Akkora szigor csak nem lehet otthon, ha így magukban utazgatnak. Péter mondta, hogy náluk az irodában sokkal több nő dolgozik, mint Hollandiában. Meg láttam pl. a metrón is olyan fiatal párocskát, ahol a tizenéves csajszi farmer, póló fejkendő összeállításban volt, és ott ölelgette a barátját. Bár állítólag van olyan, hogy vallásrendőrség, és ők jól megbüntetik a közterületen csókolózó, ölelkező nem házas szerelmespárokat. Én próbálok visszafogottan öltözködni, de nem tudom, hogy ez számít-e valamit, mert a kínai lányok meg simán végiglejtenek miniszoknyában az utcán. És nem úgy tűnik, hogy ezen bárki is megbotránkozna.


Időjárás:

Elviekben most van az esős évszak, de állítólag ezen a részen annyira nem lehet nagyon nagy különbséget érezni. Általában eddig úgy volt, hogy délutánig süt a nap, aztán 2-3 körül jönnek a felhők, és egy 1-2 órás eső. Volt egy pár esőmentes nap, de az utóbbi 2 napban egész nap esik. Mintha csak Hollandiában lennénk. :) Esőtől függetlenül jó meleg van: 28-32°C között valahol. Nagy különbség igazán akkor van, amikor nem felhős az ég, mert ha tűz a nap, az iszonyatosan meleg tud lenni.


Honvágy:

Alapjában véve egy kultúrált, érdekes, szép ország. Szerintem európai embernek a többi ázsiai országhoz képest biztos könnyebb itt megszokni, mint máshol - kivéve persze Szingapúrt meg Hong Kongot. Eléggé sok mindenben lehet itt érezni az angol hatást. A maláj mellett az angol is hivatalos nyelv (meg még a kínai meg a tamil, de azzal mi nem megyünk sokra :)), úgyhogy szinte mindenki beszél angolul. Az egy másik kérdés persze, hogy megértjük-e. Nagyon erős az itteni akcentus. Tök ciki, amikor tudom, hogy a másik jól beszél angolul, de fogalmam sincs, hogy mit mondhat, és egy csomószor vissza kell kérdezni, és még akkor sem biztos, hogy meg fogom érteni. Az indiaiak viszont elég szépen beszélnek. Mindezek ellenére kicsit honvágyunk van. Ez azért nagyon-nagyon más mint otthon. Vicces, hogy valójában nagyon örülök neki, hogy megússzuk az idei telet, legalábbis az elejét, de mégis, amikor havas tájakat mutatnak a tévében, akkor egy kicsit összeszorul a szívem, hogy milyen jó nekik. Persze valójában nekünk milyen jó, hogy könnyű nyári ruhában álmodozhatunk arról, hogy milyen szép is a havas táj.

A leges legrosszabb dolog a kaja: ki vagyunk éhezve!!!! Sikerült 3 kilót fogynom az eddigi nagyon sokból, aminek nagyon nem örülök. Az útikönyv ódákat zeng arról, hogy mennyire szuper itt a kínálat, ami bizonyos szempontból igaz is. Az összes nagy ázsiai konyha képviselteti magát, iszonyat nagy a választék, rengeteg nagyon olcsó kajálda van. …de valahogy nekünk mégsem működik a dolog, legalábbis ilyen hosszú távon.

A gond az, hogy lehet, hogy jól főznek, de valahogy a vége mindig rosszul sül el. Szinte az összes ételben van valami, ami miatt gusztustalan lesz az egész. Általában a húsokkal szúrják el: szerencsétlen csirkét úgy ahogy van belerakják az ételbe, szó szerint szőröstűl-bőröstűl. Tele van az egész csonttal. A marha mócsingos vagy nincs megsütve. Már nagyjából kezdjük kitanulni, hogy mit szabad kérni, és mit nem. A legszomorúbb az, hogy én nagyon szeretem ezeket az ízeket, de mégsem merem kérni, mert tudom, hogy úgysem fogják jól megcsinálni. Igazi éttermekben azért más a helyzet, ott tényleg lehet jókat enni, de ott persze az ár is más. Kettőnkre egy egész jó étteremben 3-5000 Ft-ot fizetünk, de ez persze horribilisen sok a 800-1000 forintos utcai kajáldás árakhoz képest (szintén két személyre italokkal). A legmeglepőbb az, hogy az otthonfőzés milyen drága. Ha otthon akarok főzni olyan luxuscikkekből, mint krumpli, tejszín, csirkemell stb. az kb. 3-4szer drágább, mintha elmennénk vacsorázni egy foodcourtba.


Na majd még ezt folytatom, de most indulnom kéne. Hétfő ünnepnap, úgyhogy a hétvégét a borneói dzsungelben töltjük remélhetően minél több orangután, és minél kevesebb madárpók társaságában.

Jó hír az értünk aggódóknak: ilyen messzire is eljött hozzánk a Télapó :)

Nincsenek megjegyzések: