Putrajaya

Erre a hétvégére nem terveztünk semmi komolyat, mert pár nap múlva úgyis utazunk már el. Szombaton csak itt kolbászoltunk a környéken: elmentünk a szomszéd plázába enni, beültünk a Starbucksba kávézni és sütizni, aztán jöttünk haza. Vasárnap egy fokkal aktívabbak voltunk, és elmentünk Putrajayába, abba a városba, ami a kormányzati negyednek ad otthont.

Putrajaya 10 évvel ezelőtt még egy pálmaültetvény volt. Az akkori vezetés kitalálta, hogy mi lenne, ha a kormányzati negyedet oda telepítenék, és a szorgos kis malájok pár év alatt a semmiből felépítettek egy várost, eszméletlen monumentális épületekkel, óriási parkokkal és egy csomó lakóteleppel. Hihetetlen, hogy mire képesek! Nálunk talán 20 év alatt megépülne az eredeti terveknek a tizede, az is óriási viták, egymásra mutogatás és szenvedések árán. Ők meg fogják magukat, és a többi megaberuházás mellett építenek még egy tök új hipermodern várost is. Hogy azt már ne is említsük, hogy a KL körüli legalább 10 autópálya mellé most készült el az, ami a két várost legrövidebb úton összeköti. Az építőknek valószínűleg csak egy vonalzó állt rendelkezésükre a tervezéshez, mert amint kiérünk Kuala Lumpurból nyílegyenesen megy az út 30 kilométeren keresztül Putrajayáig.

Most kb. 50000 ember él ott, de a tervek szerint pár éven belül több mint 300000 lakója lesz. Hétvégén elég kihalt volt a város. Kicsit szürreális élmény volt a nagy 6-8 sávos utakon az óriási irodaépületek között úgy menni, hogy egy lelket nem lehetett látni az utcákon. Olyan volt, mint valami katasztrófafilmben a mindent elpusztító atomtámadás után. Kivéve, hogy az épületek tök jó állapotban voltak, és holttestek sem hevertek a földön.

Elmentünk egy botanikus kertbe, ami szépen meg volt csinálva, de annyira nem volt nagy szám, inkább csak egy szépen gondozott parknak tűnt. Aztán elmentünk egy másik kertbe is, ahol a Malajziában honos mezőgazdasági növényeket lehet megnézni pl: rambutánt, duriánt, gumifát és egy pár ismeretlen fát. Tök érdekesen meg lehetett volna csinálni, de semmi információs tábla nem volt, hogy mit lehet látni. Egy pár fa alatt volt névtábla a maláj meg latin névvel, de azzal nem mentünk sokra. A gumifák mellett viszont volt egy rendes bemutatóterem, ahol leírták, hogyan készül a gumi, és ki voltak téve frissen feldolgozott gumi darabok. Az tényleg érdekes volt. Fene sem gondolta volna, hogy mindenféle adalékanyag nélkül majdhogynem természetes állapotában ennyire műanyagnak néz ki. Még egy érdekes információval, illetve inkább kérdéssel lettünk gazdagabbak: miért vannak a fán lévő duriánok bezacskózva???