Utolsó napok

Az utolsó pár napunkat töltjük itt, úgyhogy épp ideje számadást készíteni az ittlétünkről. Kicsit sajnáljuk, hogy ennyi volt, de azért vannak jó oldalai is, hogy már megyünk el innen. Mondjuk, úgy néz ki, hogy Péternek lesz még bőven dolga itt, úgyhogy ha ketten nem is, de ő még biztosan vissza fog ide jönni.

Nekem annyira nem Malajzia fog hiányozni, hanem maga Ázsia, a mindig új élmények, ismeretlen dolgok, idegen kultúrák, sokféle népek keveredése, az állandó meleg, hogy minden otthonról iszonyatosan egzotikusnak hangzó hely itt van a „szomszédban”, hogy minden hétvégén megvan az esélyünk arra, hogy valami szuper helyre elmenjünk és nem utolsósorban az, hogy decemberben görögdinnyét lehet enni a reggelihez. Annak viszont örülök, hogy végre kiköltözünk a szállodából, mert semennyire nem éreztem otthon magam, és jó lesz, hogy otthon majd anélkül ehetünk jókat, hogy előtte percekig azon kelljen az gondolkodni, hogy vajon mit fognak elszúrni benne.

Malajziáról azon a véleményen vagyunk, hogy egy nagyon szép és érdekes hely, de azért nem véletlen, hogy nem ez az első számú turista célpont Ázsiában. Annyira nem egzotikus mint mondjuk Thaiföld, nincsenek olyan természeti szépségei, mint Indonéziának, és annyira nem is modern és agyonszervezett mint Szingapúr vagy Hong Kong. Rengeteg szép táj van, de nem voltunk olyan helyen, ami lélegzetelállítóan szép lett volna (persze a turistalátványosságoknak így is csak a töredékét láttuk). Kedvesek az emberek, de nem mondanám, hogy sokkal kedvesebbek, mint Magyarországon. Az igaz, hogy nem lehet látni rosszkedvű, fásult embereket, de itt semmiképp sem érvényes az a nagy ázsiai mítosz, hogy mindenki mosolyog rád. Az emberek elvannak a maguk dolgával, és nem nagyon törődnek azzal, hogy te mit csinálsz. Legalábbis itt a fővárosban, Borneón azért volt olyan, hogy egy faluban sétáltunk az utcán és az emberek kiköszöntek a házakból. A boltokban, éttermekben nagyon udvariasak, néha már zavarba ejtően is. A legviccesebb például az volt, amikor pont záráskor voltunk egy több emeletes áruházban, és minden szinten a mozgólépcső aljában ott állt 2-3 eladó, akinek az volt a dolga, hogy hajlongva megköszönje a vásárlást, és jó éjszakát kívánjon. Nehéz volt megállni, hogy ne menjünk még egy pár kört ;)

Azért még nem kell most Ázsiától elbúcsúznunk. Van még hátra 2 hetünk, amit Vietnámban fogunk tölteni. Ami bár messze van az egzotikus Európától, és csak egy uncsi szomszédos ország, de mi azért a kicsivel is megelégszünk...